▲Six Chapter▲

-Oh köszönöm akkor segítesz!-nyújtottam a kezem de nem fogadta el. Egy darabig ott ültem. Már lefagyott a  fenekem mire végre elfogadta.

-Azért jól vagy.?-Mosolygott rám édesen Justin.Valami megfogott benne de nem tudom mi..Mikor vele vagyok úgy érzem valahogy felszabadultabb vagyok.
-Igen , de azért máskor ha kiabálok segíthetnél.-Hozzávágtam a kesztyűmet.Máskor.?!Úristen miért mondtam azt , hogy máskor.?!
-Majd máskor segítek.-Nevette el magát és a kezét az enyémbe fűzte.Éreztem ahogy a testem melegséggel töltődik tele.
-Szerintem ezt nem kéne Jessica előtt.-Utaltam a kezünkre amely még mindig egymásba temetkezve pihent.
-Figyelj Caitlyn engem nem érdekel mit mondd Jessica , engem te érdekelsz mert amit irántad érzek azt még sosem éreztem senki iránt.-Kezdte el Justin és az arcomat két keze közé fogta.Egy fejjel magasabb volt nálam ami tetszett.
-Gyerekek gyertek be már megy a buli.-Üvöltött ki Jess az étterem ajtaján.Remélem nem látta meg , hogy épp 'szerelemet' vallott Justin.
-Megyünk már.-Kiabálta Justin és egy puszit nyomott az arcomra, majd elkezdett futni az ajtó felé én pedig utána.Sosem éreztem még senki iránt ilyet mint Biebs iránt , talán azért is mert sosem volt alkalmam rá.Megint jött egy sms.

Halihó.Nagyon aranyosak vagytok a barátoddal együtt.Nehogy valami baja essen neki is.Vigyázz magadra.Puszi 

           

                                                    *Justin szemszöge*

Mikor megláttam Caitlyn-t sápadt volt , nem értettem miért.
-Valami baj van.?-Rohantam oda hozzá és megfogtam a kezét.
-Ő..izé...semmi.-Próbálta kimagyarázni magát és egy áll mosolyt erőltetett az arcára.
-Add azt ide.-Kikaptam a telefonját a kezéből.Mikor megláttam az üzenetet inkább düh fogott el mintsem félelem.
-Justin kérlek ne.-Próbált ellenkezni.
-Ki ez a fickó.?-Vontam kérdőre nyugodt baráti hangon.
-Senki..-Válaszolta remegő hanggal.
-Caitlyn egy senki nem ír ilyeneket.Aggódtam érte de hisz ezt ő is tudta.Tudta , hogy érte akár meg is halnék.
-Még régebben történt..megakart erőszakolni , de Jess ott volt és megmentett , ha nem lett volna ott Jessica én...velem megtörténik az a szörnyű dolog.Aztán eltűnt azt hittük , hogy többet sosem látjuk , de mégis most megint zaklat , és én nem tudom mit tegyek.-Könnyek szöktek a szemébe.Magamhoz húztam és átöleltem , olyan erősen amennyire még sosem öleltem senkit.Biztonságban akartam tudni és úgy éreztem a karjaim megadják neki ezt.




                                               *Caitlyn szemszöge*


Imádtam , hogy ölel.Sosem akartam elengedni mert úgy éreztem , hogy biztonságban vagyok.Nem tudtam elképzelni nélküle az életemet , ha ő nem lenne benne olyan értelmetlen lenne.Most már nem féltem , tudtam , hogy ő itt van és majd megvéd.Már vagy 10 perce ölelkeztünk mikor a teste elmozdult az enyémtől , és az ajka rátapadt az én ajkamra.Mikor abbahagytuk a csókolózást rám mosolygott.Életem legjobb napja volt.Három szó járt a fejemben.Ő és Én.Majd visszacsókoltam és ő láthatóan élvezte.Nem tudtam betelni vele , egyre többet , és többet akartam belőle.De ez nem derülhet ki soha , mivel Jessica összetörne és én nem tudnám végignézni azt , hogy akit a legjobban szeretek összetörik , az aki mindig mellettem volt mikor összeomlott minden.Nem okozhatok neki ekkora nagy csalódást.Nem , ez nem történhet meg.Legbelül szenvedtem , mikor örülnöm kellett volna.De most csak én és ő vagyunk , nekem ő a legfontosabb neki pedig én."Az ő társaságában éreztem csak igazán , hogy élek , benne élek , és ő bennem él."
-Caitlyn amit irántad érzek azt én még , sosem éreztem senki iránt , és ha kell elmondom még százszor.-Vallotta be vonzalmát.Azt hiszem ideje lenne nekem is elmondanom valójában mit érzek iránta , hisz ennyit már megérdemel.Nem merem mégis , hogy kezdjem.?! Justin én is nagyon szeretlek. Nem dehogy...Justin azt hiszem szerelmes vagyok beléd.Nem ez sem a legjobb.Megvan.!
-Justin én többet érzek irántad mint barátság.-Vallottam be én is vonzalmamat.Vajon mit fog szólni Jessica ha ezt megtudja.?! Biztos , hogy utálni fog...nem elég az amiket hozzávágtam előző este még ez is.
-Mennyünk el , csak mi ketten.-Jött ki Biebsből. Könnyekkel küzdöttem nem akartam , hogy megint sírva lásson.Már saját magamból elegem van , hogy állandóan sírok még őt , mennyire idegesítheti a dolog.
-Juss nekem nem megy , nekem családom van két személyes családom.-Kiszöktek a könnyek a szememből , hogy vissza kell utasítsam , de nem tehetem meg Jessicával.Hisz ha ő nincs mondhatjuk , hogy én sem vagyok.
-Akkor gyertek el velem turnézni , két nap múlva megy a repülő , kérlek Caitlyn.-Könyörgött.
-Rendben elmegyünk.-Ígértem meg neki ami nagy hiba volt , hisz Jessica nem is tud róla.

▲Five Chapter▲

Lila toppban és fekete csőnadrágban mentem le  a lépcsőn. Rideg arccal szolgáltam ki a  vevőket. Akik kicsit furán néztek rám de végül nem kérdezték meg.Leültem rajzolni mivel nem jött új vendég.Egy cuki kuyta jöt a képbe amit rögtön le is kezdtem rajzolni
-Jól vagy?-kérdezte egy ismerős hang. Megfordultam és Justin állt mögöttem.Én egy bólogatással válaszoltam.
-Azt látom!-nevetett majd mint a múltkor elvette a  rajzóm.-Juj kutyi imádom!!!-mosolygott.
-Neked adom!-legyintettem. Óriási szemekkel nézett.
-Tényleg?
-Igen te eszes!-nevettem.
-Hát kösz!-nevetett velem. Akkor eszembe jutott az üzenet. Rögtön le jött a mosoly az arcomról.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Nincs!-mosolyogtam.
-Nincs kedved síelni?-kérdezte, majd eltette a  táskájába  a  rajzomat.
-De van!-legalább eltereli a  figyelmem. Kimentünk. Arcomat megcsapta a hideg, jeges szél. Felhúztam  a  sálam a számhoz, majd bele karoltam Justinbe aki ki is nevetett. Hát kösz. Bementünk a boltba, hogy béreljünk ruhát és sí lécet. Jaj nekem nincs ennyim.
-Majd kifűzetem !-suttogott a fülembe. Azt hittem ott fogok  szégyenemben el olvadni. Lassan felöltöztünk, majd kimentünk a  felvonóhoz. Jaj életembe még nem síeltem.Most mi lesz?
-Akkor 5,4, 3,2, 1, ugorj!-ordibálta Justin, majd ugortunk.
-Justin én nem tok síelni!-ordibáltam utána de már késő volt.Megindultam. Elhaladtam Justin mellett aki furán  nézett rám.
-Miért nem szóltál?-kérdezte és utánam indult. Próbáltam fékezni valahogy de  sajnos még jobban elindultam az erdő felé. Nem mertem sikítani, mivel azt mindenki meghallja és ide néznek, majd kiröhögnek, hogy mit bénázok itt.Gyorsan belekapaszkodtam egy árva fenyőbe sikeresen. Nagyon hozzá bújtam. Justin végre ide ért.
-De szép páros vagytok!-nevetett.
-Ő legalább segít!-nyavalyogtam. Oda jött, majd megfogta a kezem, hogy segítsen. Hát nem kellett volna, mert egyszer csak elindultam, így őt magam után rántottam. Itt már nem bírtam tovább. Egy óriásit sikítottam amit Justin csak egy röhögéssel jutalmazott. Már senki nem látott mivel, már egy régi pályán kötöttünk ki.
-Végünk!-ordibáltam. Justi megfogta a kezem és segített levenni a lépet a lábamról.Utána én is segíteni akartam de  ő volt olyan makacs és egyedül szedte le.
-Most merre?-kérdeztem.
-Te nagyon okos vagy!-nevetett, majd elindult felfelé.Megfogtam a kezét és utána indultam. Sikerült egy darabon fel menni de félre léptem és hátra estem.
-Jaj de szerencsétlen vagy!-nevetett.
-Oh köszönöm akkor segítesz!-nyújtottam a kezem de nem fogadta el. Egy darabig ott ültem. Már lefagyott a  fenekem mire végre elfogadta.

▲Four Chapter▲

-Miaz.?-Most már inkább mosolyogtam mint nevettem.De a mosoly lehervadt az arcomról mikor megláttam Jessica szúrós tekintetét.Ha a nézéssel ölni lehetne én már halott ember lennék.
-Ő kicsoda.?-Suttogta Justin.
-Ó szia Jessica. Ő itt Justin de szerintem ezt te is tudod.-Vettetem rá úgy egy olyan viselkedj normálisan fejet.
-Hogyne tudnám.?! Várj fogalmazzunk inkább úgy , hogy ki ne tudná.?! Na most szerintem neked rengeteg dolgod van odabent nekem pedig idekint.Juss gyere körbevezetlek.Ugye hívhatlak Juss-nak.?-Mosolygott rá Jessica.
Justin csak bólogatott mert kicsit lefagyott amit nem csodálok hiszen Jessica nagyon bepörgött tőle.Én visszaültem az asztalhoz és rajzoltam tovább.Csak rajzoltam és rajzoltam szinte fel sem tűnt , hogy elszaladt az idő mivel vendégek nem voltak.
-Bob Jessica és Justin hol vannak.? -Kérdeztem a szakácstól.
-Nem tudom már vagy két órája elmentek jó lenne ha Jessica az étterembe is lenne nem csak fiúkkal hetyegne.-Válaszolta dühtől teli hangon Bob.
Rendben szólok neki.-Probáltam magamra erőltetni egy mosolyt ami lehet , hogy nem volt nagyon elhihető mivel pocsék színész vagyok.
Szólni fogok a főnöknek ha nem változtat a viselkedésén.-Szólt vissza immár higgadtabban.

Elegem van abból , hogy mindig nekem kell szívnom Jessica miatt.Nem fogok miatta innen is elmenni.Ahogy az előző munkahelyünkről meg az azelőttiről.Mindig ő tehet mindenről.Ekkor megláttam őket és elöntött a düh , hogy milyen jól szórakozgatnak miközben Jessicának más dolga is lenne.
-Jessica nem gondolod , hogy neked van egy munkahelyed is.?!-Vontam kérdőre a lányt.
-Figyelj tudom , hogy féltékeny vagy és most azért vagy dühös mert nem te voltál Justinnal.-Válaszolta lazán Jessica..
-Nem Jess ez nem féltékenység ez tudod harag,düh amiért ilyen vagy.És képzeld Bob szólni fog a főnöknek amiért egész nap nem voltál bent , és tudod mit Jessica elegem van abból , hogy mindenhonnan miattad tűnünk el.Soha nem volt egy normális kapcsolatom sem megint ki miatt.?! Persze , hogy miattad.-Hangoztattam a miattad szót a végén.Könnyek gyűltek a szemembe és próbáltam megakadályozni , hogy a felszínre törjenek.Késő kiszöktek belőlem a könnyek.
-Caitlyn nyugodj meg.-Jött oda Justin és szorosan átölelt.Jó volt végre azt érezni , hogy van aki átölel és nem csak látszatból csinálja vagy mert kötelező megtennie.
-Azonnal engedd el.! engem kéne ölelgetned nem őt.!-Robbant fel Jessica.
-Azt hiszem nekem most mennem kéne.-Zavarodott meg Justin.
-Szerintem felejts el.-Fordult oda Jesshez.
-Téged pedig remélem hamarosan újra látlak.-Most már velem szemben volt.
-Mindenképp.-Megint vetettem be az áll mosolyomat.

Mikor hazaértem egyből rohantam fel a szobámba nem gondoltam , hogy ez a nap ennél is rosszabb lehet.Ekkor berontott Jessica.
-Mégis mit képzelsz magadról.?-Ordított rám.
-Kérlek ezt fejezd be semmi kedvem nincs veled veszekedni szeretnék egyedül lenni.-Fűztem hozzá egy apró mosolyt.
-Szánalmas kis r*banc vagy akinek más pasija kell.-Láttam , hogy nagyon mérges rám Jess.
Egy apró nevetést tudtam csak kiejteni a számon amiről azt sem tudtam , hogy létezik s ekkor belekezdtem.-Én vagyok a r*banc.?! ki nyúlta le mindig más barátját.?! ki feküdt le a legjobb barátnője szerelmével.?! Ki van úgy oda minden egyes srácért akit meglát az utcán.?! Gondolkodj el magadon Jessica mielőtt mást bántasz.És , hogy tudd gyűlöllek most pedig menny ki innen kérlek.-Mondtam lassan remegő hanggal.Utáltam , hogy ezt meg kell tennem de nem tudom mi ütött belém.
-Kár , hogy akkor megmentettelek.Életem legnagyobb hibája volt.-Már dadogott és sírt.Már megbántam mindent amit hozzávágtam.Kiviharzott a szobámból.Nem tudtam mi tévő legyek mennyek utána vagy maradjak.?!

                                                                          *Másnap*


-Szia.-Köszöntem Jess-nek.
-Én..khöm nagyon sajnálom amit tegnap mondtam.-S éreztem , hogy hiába mindent elrontottam...
-Semmi baj , tudod már hozzászoktam , hogy engem mindenki utál.-Mondta teljesen nyugodt hangnemben.
-De én szeretlek és nem akarlak elveszíteni....tegnap csak ideges voltam..-Remegett megint a hangom.
-Megbocsátok de ez nem azt jelenti , hogy ugyanolyan marad a kapcsolatunk.-Jelentette ki.
-Miért.?-Kérdeztem és megint ez a fránya sírás kergetett.
-Mert sokkal jobban oda fogok figyelni rád.-Odajött és megölelt én viszonoztam az ölelését.
-Ideje indulni a munkába nem.?-Kérdezte tőlem Jessica.Ekkor jutott eszembe , hogy én még pizsiben vagyok.
-Pillanat.-És már szaladtam is fel.Ekkor megláttam , hogy a telefonom világít.Jött egy sms-em.

Justin: Jóreggelt alig várom már , hogy lássalak.:)
Caitlyn: Szintúgy miért is.? :$
Justin: Nagyon kedves voltál.:) És hozhatnál egy rajzot is nekem.:Dd
Caitlyn: Köszönöm.c: Nem hiszem , hogy megleplek vele.:P
Justin: Kár.:$ Most mennem kell majd találkozunk az étteremben.:$

Teljesen bepörögtem ettől a kis beszélgetéstől.
-Gyere már Caitlyn nem érek rá egész nap.-Szólt fel Jessica.
-Szaladok.-És felkaptam egy fekete csőnadrágot egy lenge firkás pólót.

amikor megláttam , hogy a telefonomra jött még egy üzenet elvigyorodtam.De mikor megláttam az üzenetet nem nevettem annyira.A térdem mintha elgyengült volna és a földre rogytam az üzenetben ez állt.

Azt hiszed mindig meg tudod magad védeni? rosszul tudod kislány.Amikor azt hiszed egyedül vagy én mindig ott leszek , amikor kiszolgálod a vendégedet én mindig ott leszek , amikor megcsókolod az első barátodat ott fogom nézni , amikor nem számítasz rám én meg foglak ölni.

-Jes...Jess....Jessica.-Ordítottam de már csak ennyit tudtam mondani.
-Miaz.?-Rohant fel.
-Úristen.-Ő is csak ennyit tudott mondani.
-Itt lesz az ideje , hogy megtanítsalak a támadó varázslatokra.
-Köszönöm.-Válaszoltam.
-De most ideje mennünk.-Felelte és egy mosoly terült el az arcán.

▲Three Chapter▲

-Caitlyn, kérlek ébredj!-zokogott Jessica.
-Fent vagyok!-töröltem meg szemeimet. Jessica óriási szemekkel meredt rám.
-Tudod mi történt tegnap?-kérdezte.
-Igen tudod betörte az ajtót..!-hangom elcsuklott.
-Semmi baj!-motyogott.-Nem mondom el, hogy mit csináltál de  a  férfi eltűnt de siess mindjárt kezdődik a munka időd!-nevetett majd elment. Eltűnt?Mos mi van?Na mindegy. Gondolataimmal átsétáltam az étterembe ahol csak kettő ember volt. Kiszolgáltam őket majd leültem és rajzolni kezdtem. Kiskoromban mindig a  rajzokba folytottam a lelkemet. Hát most is, így csináltam.

Mikor már megrajzoltam az alapot elkezdtem színezni de valaki kikapta a lapom.

-Szépen rajzolsz!-mosolygott.

-Köszike de most vissza adnád!-parancsoltam rá.

-Nem!-válaszolt majd elsétált  az étterem másik részéhez.Vártam míg belemélyed a munkáimba.

-Szállj le  rólam!-rohangált. Komolyan mintha lovon lenék.

-Nem amíg vissza nem adod!-nevettem.Szerintem vicces volt.

-Na jól van tessék!-nyomta a kezembe, én meg közben leszálltam róla. Ekkor vettem észre, hogy kivette a koponyás rajzóm.

-Justin Drew Bieber add vissza!-nyújtottam a kezem.

-Honnan tudja az én nevem, netalán rajong értem?-nevetett. 

-Nem de kérlek add vissza!-a mű sírás kerülgetett.

-Jaj ne sírj sajnálom itt van!-simogatta meg  a hajam. Sírás helyett röhögésbe kezdtem. Furcsán nézett rám!

▲Two Chapter▲

Hmmm Justin Bieber.-Gondolkodtam el hangosan.
-Kicsoda.?-Kérdezte meglepődve Jessica.
-Igen Justin Bieber a híres popsztár akiért a lányok olvadoznak ide jön az étterembe.-Mondtam lassan kicsit gúnyosan.
-De....de de hát az nem lehet úristen , hogy nézek én ki? azonnal el kell menjek fodrászhoz majd manikűröshöz nem láthat így meg.-Csattant fel dühtől Jessica.
-Nyugi csak holnap jön.-Mosolyodtam rá.


                                                                   ***

Végre haza értem a munkából gondoltam ma este lazítok egy kicsit és veszek egy forró fürdőt.Már csak a bugyi volt rajtam mikor kopogtak.Felkaptam egy köntöst és lassan szép lassan kisétáltam az ajtóhoz mikor már a kilincsen volt kezem újabb erőteljesebb kopogást halottam.
-Mivan már.?-Rántottam fel az ajtót idegesen és azzal a lendülettel csaptam is vissza úgy megijedtem.
-Azonnal nyisd ki az ajtót vagy be fogom rúgni.-Válaszolt a kérdésemre.
Nem mertem levegőt venni úgy megijedtem...azt hiszem most el fogok ájulni.Nem az nem lehet erős vagy mondogattam magamban.Ilyen nincs miért pont velem történik ez most meg amikor én így is elég paranoiás vagyok.Kellett ez nekem.?
-3...-Számolt vissza a férfi.
-Mennyen el innen most.-Kiabáltam vissza neki.
-2...-Folytatta a számolást.Ekkor jutott eszembe hisz én boszorkány vagyok.És igen nagy erőt birtokolok az már más kérdés , hogy tudom-e használni támadásra.De védekezni mindenképp tudok vele mivel azt megtanította nekem Jessica.Vártam , hogy kimondja a férfi az egyes számot de még nem tette.Várt.Rám várt.És amikor a falióra kattant egyet ki mondta a számot.Féltem nagyon féltem.
-1....-S ezzel berúgta az ajtót.Ő volt az.Aki az álmaimban járt és ott kínzott.Az a fickó volt az ajtómban akitől megmentett Jessica.Tudtam , hogy itt nem lesz elég védekezni.Tudtam , hogy ez az ember nem viccből jött hanem mert meg akarta tenni velem azt amit nem tehetett meg akkor.És tudtam , hogy meg fog történni hacsak valaki nem segít nekem.Bevallom féltem.Nagyon is féltem.Az a gondolat , hogy nincs ki megmentsen egyszerűen megrémisztett.Senkinek nem kívántam azt az érzést amit én éltem át akkor.

▲One Chapter▲

Gondolataimmal néztem ahogy az eső cseppek csurognak lefelé az ablakon.Vajon hány ember tud a boszorkányokról? Sok boszorkány van.

-Caitlyn!-futott be az az illető aki miatt szorongásban éllek.

-Igen Jessica?-kérdeztem.

-Találtam munkát végre!-ugrándozott. Mivel én is boszorkány vagyok ezért kell össze tartanunk. De attól még, hogy boszorkány vagyok a személyiségem nem változott.

-És hol ha kérdezhetem?-érdeklődtem.

-Egy étterembe a Hegyi Szállóban és téged is felvettek!-mosolygott.

-Hogy mi van de hisz az a sí pályánál van fent a hegyekben?-kérdeztem.

-Ha jól hallottad!-nevetett. Na ez most komoly.

-Mit kell csinálnom?-kérdeztem.

-Pincér leszel!-mondta majd felemelte a kezét és a bőröndje már mellette volt. Én inkább bementem mint hogy varázsoljak. Mivel nagy erőnk van de hogy használni tudjuk azon sok energia kell. Én meg nem akarok lefáradni. Mikor végre be pakoltam beültünk a kocsiba és be indítottam a motort. Elindultunk, olyan egy óra után már a sí pályánál voltunk. Sajnos nem lehetett kocsival felmenni csak felvonóval.Hát itt vagyunk.

-Oh Caitlyn, Jessica erre!-mutatta az utat egy férfi. Barátságos, kedves volt. -Ez itt az étterem, öltöző, konyha és erre van a lakás!-kísért körbe minket. A lakásban három hálószoba van az egyik enyém, másik Jessicáért a harmadik majd vendég szoba lesz, található itt még kettő fürdő szoba, konyha,érkező, külön WC és nappali óriási tévével. A férfi kiment majd vissza jött.(?)

-Itt a varázslat tilos értve vagyok?-én csak hevesen bólogattam, majd végül véglegesen elment.

-Honnan tud ezekről magyarázatot akarok!-futottam Jessica után.

-Szerinted miért vett minket fel?-kérdezett vissza.

-Mert sexik vagyok!-nevettem.

-Nem!-nevetett.-Mert ő is boszorkány és itt élnek tündérek, farkasok, vámpírok, érted?-kérdezte.

-Léteznek vámpírok?!-rémültem meg.

-Igen!-verette meg a vállam. Bementem a szobámba. Ültem az ágyamon, csak néztem ki a fejemből.Ahogy ment le a nap az égből narancssárgás színekbe búrkolozott. A lemenő nap sugarai rá vetődtek a fehér hóra ami csillogott mint a csillag az égen. Szemeim túl fáradtak voltak már, hogy végig nézzék a természet gyönyörűségét így lecsukottak.

*Másnap*

Hangos zúgásra lettem figyelmes. Jessica megint a zúgást hallatott velem.

-Utálom ezt az ébresztést!-nyavajogtam miközben a zúgás eltűnt egy csettintésre.

-Tanulj meg álmodban is varázsolni és akkor abba marad!-nyújtotta rám nyelvét.Felöltöztem majd elindultam az étterembe. Mikor kivittem az első rendelésemet óvatosan felsóhajtottam. Az illető akinek felszolgáltam perverz mosollyal végig mért. Én kedvesen vissza mosolyogtam, mire ő megfogta a fenekem. Villám gyorsan mentem el. Az étterem telefonja csörgött. Felvettem.

-Haló!-köszöntem bele majd elmondtam az étterem nevét.

-Heló csak annyit kérdezek, hogy ki lehet-e bérelni az éttermet születésnapi bulira?-kérdezte a vonal másik végén lévő férfi.

-Persze mikor szeretné?-nyájasan vissza kérdeztem.

-Talán a holnap után jó lenne?

-Persze és az illető fiú vagy lány?

-Lány a barátomnak a barátnője és hogy holnap mennyek, hogy megbeszéljük az egészet?-kérdezte.

-Igen csak a nevét hagy írjam fel?

-Justin Bieber!-mondtam. Leírtam a nevét majd eszembe jutott, hogy kicsoda az a híres popsztár Selena Gomez barátja.

-Oké akkor holnap 13:00 jó lesz?-mosolyogtam.

-Tökéletes Viszlát!-köszönt el majd letette.

▲Prologue▲

Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak", ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele - de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést - a halálodat! 

[Visszatekintés]

-Kérlek hagyjál!-ordibáltam. Nem hallgatott rám. Egy sötét alak jelent meg mellettünk majd megfogta a  pasast megrugdosta. Én csak leültem és zokogtam. Nem futotta, nem hívtam a zsarukat csak zokogtam a földön. A karomnál melegséget éreztem. Letöröltem a könnyeim és felnéztem. Egy gyönyörű lány guggolt velem szembe. Elővett egy kést majd megvágta a  kezem. Teljesen lefagytam ahogy a  vér végig folyt a  csuklómon. Elővett valami pór szerűséget majd....elsötétült minden. 

Hát, hogy mi történt? Boszorkány lettem. Jó vagy rossz?Inkább jónak veszem. Megismertem a  boszorkány világot.Van valami misztikus, varázsos ereje ennek, hogy pont én voltam ott.Világegyetem lett a játszóterem.