▲Prologue▲

Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak", ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele - de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést - a halálodat! 

[Visszatekintés]

-Kérlek hagyjál!-ordibáltam. Nem hallgatott rám. Egy sötét alak jelent meg mellettünk majd megfogta a  pasast megrugdosta. Én csak leültem és zokogtam. Nem futotta, nem hívtam a zsarukat csak zokogtam a földön. A karomnál melegséget éreztem. Letöröltem a könnyeim és felnéztem. Egy gyönyörű lány guggolt velem szembe. Elővett egy kést majd megvágta a  kezem. Teljesen lefagytam ahogy a  vér végig folyt a  csuklómon. Elővett valami pór szerűséget majd....elsötétült minden. 

Hát, hogy mi történt? Boszorkány lettem. Jó vagy rossz?Inkább jónak veszem. Megismertem a  boszorkány világot.Van valami misztikus, varázsos ereje ennek, hogy pont én voltam ott.Világegyetem lett a játszóterem.