Lila toppban és fekete csőnadrágban mentem le a lépcsőn. Rideg arccal szolgáltam ki a vevőket. Akik kicsit furán néztek rám de végül nem kérdezték meg.Leültem rajzolni mivel nem jött új vendég.Egy cuki kuyta jöt a képbe amit rögtön le is kezdtem rajzolni
-Jól vagy?-kérdezte egy ismerős hang. Megfordultam és Justin állt mögöttem.Én egy bólogatással válaszoltam.
-Azt látom!-nevetett majd mint a múltkor elvette a rajzóm.-Juj kutyi imádom!!!-mosolygott.
-Neked adom!-legyintettem. Óriási szemekkel nézett.
-Tényleg?
-Igen te eszes!-nevettem.
-Hát kösz!-nevetett velem. Akkor eszembe jutott az üzenet. Rögtön le jött a mosoly az arcomról.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Nincs!-mosolyogtam.
-Nincs kedved síelni?-kérdezte, majd eltette a táskájába a rajzomat.
-De van!-legalább eltereli a figyelmem. Kimentünk. Arcomat megcsapta a hideg, jeges szél. Felhúztam a sálam a számhoz, majd bele karoltam Justinbe aki ki is nevetett. Hát kösz. Bementünk a boltba, hogy béreljünk ruhát és sí lécet. Jaj nekem nincs ennyim.
-Majd kifűzetem !-suttogott a fülembe. Azt hittem ott fogok szégyenemben el olvadni. Lassan felöltöztünk, majd kimentünk a felvonóhoz. Jaj életembe még nem síeltem.Most mi lesz?
-Akkor 5,4, 3,2, 1, ugorj!-ordibálta Justin, majd ugortunk.
-Justin én nem tok síelni!-ordibáltam utána de már késő volt.Megindultam. Elhaladtam Justin mellett aki furán nézett rám.
-Miért nem szóltál?-kérdezte és utánam indult. Próbáltam fékezni valahogy de sajnos még jobban elindultam az erdő felé. Nem mertem sikítani, mivel azt mindenki meghallja és ide néznek, majd kiröhögnek, hogy mit bénázok itt.Gyorsan belekapaszkodtam egy árva fenyőbe sikeresen. Nagyon hozzá bújtam. Justin végre ide ért.
-De szép páros vagytok!-nevetett.
-Ő legalább segít!-nyavalyogtam. Oda jött, majd megfogta a kezem, hogy segítsen. Hát nem kellett volna, mert egyszer csak elindultam, így őt magam után rántottam. Itt már nem bírtam tovább. Egy óriásit sikítottam amit Justin csak egy röhögéssel jutalmazott. Már senki nem látott mivel, már egy régi pályán kötöttünk ki.
-Végünk!-ordibáltam. Justi megfogta a kezem és segített levenni a lépet a lábamról.Utána én is segíteni akartam de ő volt olyan makacs és egyedül szedte le.
-Most merre?-kérdeztem.
-Te nagyon okos vagy!-nevetett, majd elindult felfelé.Megfogtam a kezét és utána indultam. Sikerült egy darabon fel menni de félre léptem és hátra estem.
-Jaj de szerencsétlen vagy!-nevetett.
-Oh köszönöm akkor segítesz!-nyújtottam a kezem de nem fogadta el. Egy darabig ott ültem. Már lefagyott a fenekem mire végre elfogadta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése